Fenntartó PDF Nyomtatás E-mail

keresztkepIrgalmas szellemiségű gyógyításra szükség van Magyarországon!

„Van e nagyobb lehetősége a szegénynek, a betegnek az irgalmasok ajándékánál, akik Istenes Szent János példájára irgalmas szeretettel szolgálnak. Szeretettel, amely kiszolgáltatja magát, irgalommal, amely védettséget is garantál?”

Kozma Imre atya, a Betegápoló Irgalmasrend magyarországi vezetője

A Betegápoló Irgalmasrend mind az öt kontinensen, a világ 51 országában 236 szerzetesközösséggel van jelen, és több mint ezer irgalmasrendi testvér tartozik soraiba. Közel 300 gyógyító-ápoló intézményben, 40 000 munkatárssal és majd 8000 önkéntes segítővel áll a betegek és a szegények szolgálatában. Az Irgalmasrend Spanyolországból ered, alapítója Juán de Ciudad, (Istenes Szent János) aki beteg, fogyatékos és a társadalom peremére szorult embertársai gyógyítására, ápolására szegődött. E tevékenység halála után misszióként tovább élt, majd V. Sixtus pápa laikus szerzetesrenddé nyilvánította a közösséget. Istenes Szent János örökségének jegyében a Betegápoló Irgalmasrend világszerte egészségügyi és szociális intézményeket működtet, irgalmas szolgálattal segíti a rászorulókat.

A Betegápoló Irgalmasrend ma Magyarországon a Budai Irgalmasrendi Kórházat, a Pécsi Irgalmasrendi Kórházat, a Váci Irgalmasrendi Kórházat, az Érdi Szent József Otthont valamint a Pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthont működteti. A „minőség, spiritualitás, elfogadás, felelősség és hospitalitás”, azaz az Irgalmasrend küldetésének alapértékeivel összhangban működnek a rend magyarországi kórházai is Kozma Imre atya, a rend magyarországi vezetője, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke vezetésével. Az irgalmasrendi kórházak azt a keresztény gyógyító-kultúrát szeretnék megőrizni, amire ugyanakkora szüksége van az emberiségnek ma, mint ötszáz évvel ezelőtt, a rend alapításakor. Magyarországon az intézményesített gyógyítás úttörői éppen az irgalmasrendi szerzetesek voltak még a tizenhetedik században.

„Ez a rend Istenes Szent János szellemében 1571-ben alapíttatott Spanyolországban, s Magyarországon már 1650-ben megalakult az első kórháza Szepesváralján. Néhány évtized múlva a történelmi Magyarország területén nyolc rendházunk és ispotályunk tevékenykedett, a trianoni békediktátumot megelőzően pedig összesen 13 kórház. 1950-ben államosították a kórházainkat.  1990-ben kezdtük újra a munkát sokak örömére. Most pedig ismét a létünk kérdőjeleződött meg, miközben rohamosan szegényedik a lakosság. Az egyre nehezebb körülmények közepette is ragaszkodunk küldetésünkhöz, amelyet újra megismert és felfedezett a magyar társadalom.”- szólt a nehézségekről Kozma Imre atya.

A vészkorszak évtizedeiben okozott károk mérséklése, felszámolása, az újjáépítés a rendszerváltozás után is emberpróbáló feladat volt. 1989-ben megkezdődött a magyar tartomány újjászervezése, de a rendszerváltozás csak elvileg adott lehetőséget az eredeti tulajdonjog visszaállítására, ezért erre csak Vácott, Pécsett, és Budán kerülhetett sor – ezeken a helyeken is csak részben. A kórházi ellátás megszervezése akadályokba ütközött, mert a kilencvenes évek közepén csak két irgalmasrendi szerzetes élt Magyarországon. Amikor a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító-elnöke, Kozma Imre atya 1996-ban irgalmasrendi szerzetes lett, mert eldöntötte, hogy életét a szegény betegek szolgálatára szánja, megkezdődött az irgalmas szellemiség újjáélesztése az országban. „Azért választottam ezt a küldetést, mert a karitatív munkám során rendre azzal szembesültem, hogy aki szegény, az betegebb is, s ez a tapasztalat nem hagyott nyugodni. Ezért arra jutottam, ismét meg kell honosítani a keresztény szellemű gyógyítást Magyarországon. Meggyőződésem, hogy a gyógyító kultúrában az irgalmasrendi szellemiségre szükség van. Az irgalmas karizma, a hospitalitás lényege, hogy a beteg várt és szeretettel látott vendég a gyógyító intézményben – összegezte Kozma Imre atya.